|
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón sodródik alattam a víz
és megugatja árnyékom.
Visszanézek a földre hol összesöpörték a múltam
és szemétre vetették.
Pénzem jobb ruháim őrangyalom is odaveszett.
Elindulok hát pucéran
üres zsebekkel
lesoványodott testtel.
De rendületlenül hiszem hogy megérkezem hozzád.
Bizonyára este lesz akkor
s te ott állsz előttem
a csillagok fényében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
|
