|
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón sodródik alattam a víz
és megugatja árnyékom.
Visszanézek a földre hol összesöpörték a múltam
és szemétre vetették.
Pénzem jobb ruháim őrangyalom is odaveszett.
Elindulok hát pucéran
üres zsebekkel
lesoványodott testtel.
De rendületlenül hiszem hogy megérkezem hozzád.
Bizonyára este lesz akkor
s te ott állsz előttem
a csillagok fényében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
|
