|
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón sodródik alattam a víz
és megugatja árnyékom.
Visszanézek a földre hol összesöpörték a múltam
és szemétre vetették.
Pénzem jobb ruháim őrangyalom is odaveszett.
Elindulok hát pucéran
üres zsebekkel
lesoványodott testtel.
De rendületlenül hiszem hogy megérkezem hozzád.
Bizonyára este lesz akkor
s te ott állsz előttem
a csillagok fényében.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
|
