|
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő... azt adott nekem.
S a madárnak nincsen olyan szárnya,
Mint minőt a szerelem növeszt.
El sem kezdem oly parányisággal,
Mint a föld, hogy átröpüljem ezt.
Szállok én az angyalok kertébe,
Föl az égre, pillantás alatt,
S koszorúba fűzöm ott e kertnek
Lángrózsáit, a csillagokat.
Majd ez égi fény borít el, majd az
Alvilágnak éjszakája föd...
Szállok és egy pillanatban látok
Istent s mennyet, poklot s ördögöt.
Nincsen itt tér, nincsen itt időköz,
Hogyha szárnyam fölkerekedik;
A világnak megteremtésétől
Szállok a végső itéletig.
S így ha mennyet és poklot bejárok:
A pokolban ami gyötrelem
És a mennyben ami üdvesség van,
Egy percben mindazt átérezem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
|
