Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy rabság a szerelem.
Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,
Szárnyat ád ő... azt adott nekem.
S a madárnak nincsen olyan szárnya,
Mint minőt a szerelem növeszt.
El sem kezdem oly parányisággal,
Mint a föld, hogy átröpüljem ezt.
Szállok én az angyalok kertébe,
Föl az égre, pillantás alatt,
S koszorúba fűzöm ott e kertnek
Lángrózsáit, a csillagokat.
Majd ez égi fény borít el, majd az
Alvilágnak éjszakája föd...
Szállok és egy pillanatban látok
Istent s mennyet, poklot s ördögöt.
Nincsen itt tér, nincsen itt időköz,
Hogyha szárnyam fölkerekedik;
A világnak megteremtésétől
Szállok a végső itéletig.
S így ha mennyet és poklot bejárok:
A pokolban ami gyötrelem
És a mennyben ami üdvesség van,
Egy percben mindazt átérezem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi volna .. Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Kis jámbor Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Csak én Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Telepátia Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Mágia Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Leányélet Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Tenger Szép?... Ugye szép?
Ugye a víz folyó...
» Lili... lili... liliom... Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Nem nevezném egyébnek Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Mély tengernek mélységében... Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Ó,drága fogság Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Ősszel Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» A mindenség szerelme Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Fánnihoz Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
|