|
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s nő előtt.
Fogyó kincsemül, én-mátkámnak,
nem leltem nagyobb szeretőt.
Megpattant, hűvös tűzhelyemhez,
tejecskén nevelt életemhez,
nem leltem másik szenvedőt.
Nagyon kell, most hát Isten óvja,
kis csorba bögréjét, szivem.
Majd féltvén két kezébe fogja,
hisz érte bánattal izen.
Jó volt és rossz volt ő: embernyi,
most nem jó s nem rossz, ám szeretni
ma is lehet még szeliden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
|
