|
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s nő előtt.
Fogyó kincsemül, én-mátkámnak,
nem leltem nagyobb szeretőt.
Megpattant, hűvös tűzhelyemhez,
tejecskén nevelt életemhez,
nem leltem másik szenvedőt.
Nagyon kell, most hát Isten óvja,
kis csorba bögréjét, szivem.
Majd féltvén két kezébe fogja,
hisz érte bánattal izen.
Jó volt és rossz volt ő: embernyi,
most nem jó s nem rossz, ám szeretni
ma is lehet még szeliden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
|
