|
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s nő előtt.
Fogyó kincsemül, én-mátkámnak,
nem leltem nagyobb szeretőt.
Megpattant, hűvös tűzhelyemhez,
tejecskén nevelt életemhez,
nem leltem másik szenvedőt.
Nagyon kell, most hát Isten óvja,
kis csorba bögréjét, szivem.
Majd féltvén két kezébe fogja,
hisz érte bánattal izen.
Jó volt és rossz volt ő: embernyi,
most nem jó s nem rossz, ám szeretni
ma is lehet még szeliden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Be szépre-nőttél bennem
Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
|
