|
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s nő előtt.
Fogyó kincsemül, én-mátkámnak,
nem leltem nagyobb szeretőt.
Megpattant, hűvös tűzhelyemhez,
tejecskén nevelt életemhez,
nem leltem másik szenvedőt.
Nagyon kell, most hát Isten óvja,
kis csorba bögréjét, szivem.
Majd féltvén két kezébe fogja,
hisz érte bánattal izen.
Jó volt és rossz volt ő: embernyi,
most nem jó s nem rossz, ám szeretni
ma is lehet még szeliden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
|
