Egyedül

Szerző: Gulyás Pál

Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét magasából
egyszer csak alázuhan,
mint a toronynak ablakából.
Mily jó, ha van egy mély tekintet,
amelytől a sír sem hideg.
Én nem nevezem szerelemnek,
én nem nevezem semminek.

Küldd el ezt a verset szerelmednek!

További versek honlapunkról:

» Hold a fák közt
A hold a fák közt szikrázva süt; gally moccan,...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged? Mondd meg...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet, mint a'...

Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a szerelmeslevel.hu weboldalra a héten.

Feliratkozás a hírlevélre!