|
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét magasából
egyszer csak alázuhan,
mint a toronynak ablakából.
Mily jó, ha van egy mély tekintet,
amelytől a sír sem hideg.
Én nem nevezem szerelemnek,
én nem nevezem semminek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keserű életem Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» Haja, haja, hagyma-haja Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
|