Egyedül

Szerző: Gulyás Pál

Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét magasából
egyszer csak alázuhan,
mint a toronynak ablakából.
Mily jó, ha van egy mély tekintet,
amelytől a sír sem hideg.
Én nem nevezem szerelemnek,
én nem nevezem semminek.

Küldd el ezt a verset szerelmednek!

További versek honlapunkról:

» Ajándék
Lányka, még most is ragyog a szememben szíves...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg. Keritő...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van Szívemben...

Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a szerelmeslevel.hu weboldalra a héten.

Feliratkozás a hírlevélre!