Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét magasából
egyszer csak alázuhan,
mint a toronynak ablakából.
Mily jó, ha van egy mély tekintet,
amelytől a sír sem hideg.
Én nem nevezem szerelemnek,
én nem nevezem semminek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az Öröm illan Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Könyörgés Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Mi ez mit szívemben érzek?... Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
|