Egyedül

Szerző: Gulyás Pál

Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét magasából
egyszer csak alázuhan,
mint a toronynak ablakából.
Mily jó, ha van egy mély tekintet,
amelytől a sír sem hideg.
Én nem nevezem szerelemnek,
én nem nevezem semminek.

Küldd el ezt a verset szerelmednek!

További versek honlapunkról:

» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében A...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál, Nyomot hagytál a...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban Angyal szállá hozzám, Egiektől...

Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a szerelmeslevel.hu weboldalra a héten.

Feliratkozás a hírlevélre!