Egyedül

Szerző: Gulyás Pál

Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét magasából
egyszer csak alázuhan,
mint a toronynak ablakából.
Mily jó, ha van egy mély tekintet,
amelytől a sír sem hideg.
Én nem nevezem szerelemnek,
én nem nevezem semminek.

Küldd el ezt a verset szerelmednek!

További versek honlapunkról:

» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este. Az utakon...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel, lángoló...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/ Sétáltam, mint a felhő,...

Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a szerelmeslevel.hu weboldalra a héten.

Feliratkozás a hírlevélre!