|
Aludj el itt a vállamon,
S hogy álmodsz legyen álmod...
A pillantásodból tudom
Puha odaadásod.
Aludj, aludj, s álmodd, hogy élsz,
És szerelem, amit remélsz.
Minden semmi, és ami van
Álomnak tetteti magát.
A fekete űr néma folyam.
Aludj, s ha elszunnyadsz, nohát
Tanuld meg szívből mosolyogni
A feledésnek mosolyát.
Aludj el itt a vállamon,
Bánat nélkül, szerelem nélkül...
A pillantásodból kiolvasom
Azt a végső tudást, hogy lenni
Csak kéj és kábultság és fájdalom,
Csak semmi-lét, csak a semmi.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Kevélyen mondám
Kevélyen mondám a bérczeknek:
- Mig jártam fönn...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
|
