|
Aludj el itt a vállamon,
S hogy álmodsz legyen álmod...
A pillantásodból tudom
Puha odaadásod.
Aludj, aludj, s álmodd, hogy élsz,
És szerelem, amit remélsz.
Minden semmi, és ami van
Álomnak tetteti magát.
A fekete űr néma folyam.
Aludj, s ha elszunnyadsz, nohát
Tanuld meg szívből mosolyogni
A feledésnek mosolyát.
Aludj el itt a vállamon,
Bánat nélkül, szerelem nélkül...
A pillantásodból kiolvasom
Azt a végső tudást, hogy lenni
Csak kéj és kábultság és fájdalom,
Csak semmi-lét, csak a semmi.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
|
