|
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró Panka bánatára
szívem szomorúságára.
Eltiltottak a virágtól,
orgonafa kispadjától,
kiskaputól, eperfától,
a mennyország ablakától.
Ne búsuljunk édes Pankám!
Várlak éjjel a kert alján:
orgonafa kispadjára,
édes együtt-álmodásra!
Csöndes éjfél: boldog óra!
Csillag lesz a mutatója.
Szivem lesz a ketyegője.
Sarkantyum a pengetője.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Szívem szerint
Szívem szerint szolgálom én az Istent,
hogy...
» Ajándék
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
|
