|
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró Panka bánatára
szívem szomorúságára.
Eltiltottak a virágtól,
orgonafa kispadjától,
kiskaputól, eperfától,
a mennyország ablakától.
Ne búsuljunk édes Pankám!
Várlak éjjel a kert alján:
orgonafa kispadjára,
édes együtt-álmodásra!
Csöndes éjfél: boldog óra!
Csillag lesz a mutatója.
Szivem lesz a ketyegője.
Sarkantyum a pengetője.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
|
