|
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök vésze az aranyos teán.
A smaragd pára a semmibe vész-e?
Vagy szerelem-halások képe, tükre tán?
Holt szerelem később ismét folytatódik.
Most párává válik, aztán lecsapódik,
s homályharmattal vonja át
lelked hideg üvegfalát.
Csészémben hideg, sűrű lett a tea.
Kavargatom a barna bájitalt.
Ha írtál egyszer homályvont üvegre
ujjvéggel egy nevet -
ne hidd, hogy az belőled valaha kihalt.
Csak gyenge lehelet kell,
s viszont látod halványult betűidet.
Az a név nem hagy soha nyugton,
s izgat - mint a tea a szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Levél
Szállást adtál, egy éjszakára
megosztva párnád....
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
|
