|
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök vésze az aranyos teán.
A smaragd pára a semmibe vész-e?
Vagy szerelem-halások képe, tükre tán?
Holt szerelem később ismét folytatódik.
Most párává válik, aztán lecsapódik,
s homályharmattal vonja át
lelked hideg üvegfalát.
Csészémben hideg, sűrű lett a tea.
Kavargatom a barna bájitalt.
Ha írtál egyszer homályvont üvegre
ujjvéggel egy nevet -
ne hidd, hogy az belőled valaha kihalt.
Csak gyenge lehelet kell,
s viszont látod halványult betűidet.
Az a név nem hagy soha nyugton,
s izgat - mint a tea a szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Azoknak a szerelme
Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
|
