|
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök vésze az aranyos teán.
A smaragd pára a semmibe vész-e?
Vagy szerelem-halások képe, tükre tán?
Holt szerelem később ismét folytatódik.
Most párává válik, aztán lecsapódik,
s homályharmattal vonja át
lelked hideg üvegfalát.
Csészémben hideg, sűrű lett a tea.
Kavargatom a barna bájitalt.
Ha írtál egyszer homályvont üvegre
ujjvéggel egy nevet -
ne hidd, hogy az belőled valaha kihalt.
Csak gyenge lehelet kell,
s viszont látod halványult betűidet.
Az a név nem hagy soha nyugton,
s izgat - mint a tea a szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
|
