|
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök vésze az aranyos teán.
A smaragd pára a semmibe vész-e?
Vagy szerelem-halások képe, tükre tán?
Holt szerelem később ismét folytatódik.
Most párává válik, aztán lecsapódik,
s homályharmattal vonja át
lelked hideg üvegfalát.
Csészémben hideg, sűrű lett a tea.
Kavargatom a barna bájitalt.
Ha írtál egyszer homályvont üvegre
ujjvéggel egy nevet -
ne hidd, hogy az belőled valaha kihalt.
Csak gyenge lehelet kell,
s viszont látod halványult betűidet.
Az a név nem hagy soha nyugton,
s izgat - mint a tea a szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vaskohó
Erdő szélén,
a hegy tövében
sistergő...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
|
