|
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök vésze az aranyos teán.
A smaragd pára a semmibe vész-e?
Vagy szerelem-halások képe, tükre tán?
Holt szerelem később ismét folytatódik.
Most párává válik, aztán lecsapódik,
s homályharmattal vonja át
lelked hideg üvegfalát.
Csészémben hideg, sűrű lett a tea.
Kavargatom a barna bájitalt.
Ha írtál egyszer homályvont üvegre
ujjvéggel egy nevet -
ne hidd, hogy az belőled valaha kihalt.
Csak gyenge lehelet kell,
s viszont látod halványult betűidet.
Az a név nem hagy soha nyugton,
s izgat - mint a tea a szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers cim nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni,...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
|
