|
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök vésze az aranyos teán.
A smaragd pára a semmibe vész-e?
Vagy szerelem-halások képe, tükre tán?
Holt szerelem később ismét folytatódik.
Most párává válik, aztán lecsapódik,
s homályharmattal vonja át
lelked hideg üvegfalát.
Csészémben hideg, sűrű lett a tea.
Kavargatom a barna bájitalt.
Ha írtál egyszer homályvont üvegre
ujjvéggel egy nevet -
ne hidd, hogy az belőled valaha kihalt.
Csak gyenge lehelet kell,
s viszont látod halványult betűidet.
Az a név nem hagy soha nyugton,
s izgat - mint a tea a szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kérdés
Mondjátok óh, hogy van-e dúsabb
És van-e mégis...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Áldalak búval, vigalommal
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Vers cim nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni,...
|
