|
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök vésze az aranyos teán.
A smaragd pára a semmibe vész-e?
Vagy szerelem-halások képe, tükre tán?
Holt szerelem később ismét folytatódik.
Most párává válik, aztán lecsapódik,
s homályharmattal vonja át
lelked hideg üvegfalát.
Csészémben hideg, sűrű lett a tea.
Kavargatom a barna bájitalt.
Ha írtál egyszer homályvont üvegre
ujjvéggel egy nevet -
ne hidd, hogy az belőled valaha kihalt.
Csak gyenge lehelet kell,
s viszont látod halványult betűidet.
Az a név nem hagy soha nyugton,
s izgat - mint a tea a szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» 9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Szív
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
|
