Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a harmatos gyepen,
A madarak is tán azért dalolnak,
s az Isten is azért mondá talán:
ma szép idő legyen.
Azért kelt fel a nap is ilyen korán,
hogy csókolhassa azt a kis nyomot,
amely a bükkerdőig elvezet.
A bükkerdőbe már be sem tekint:
a bükkerdőben úgyis elveszett.
Azért esett ma harmat,
hogy merre jársz, parányi nyom legyen.
S legyen amit egy furcsa vándor
csókolgasson a harmatos gyepen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A jövendőbéli szerető A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Mikor az uccán átment a kedves Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Lillimhez Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Figyelmed és féltésed... Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Jég alatt alvó vérfolt Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Ne nézz rám... Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
|