Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a harmatos gyepen,
A madarak is tán azért dalolnak,
s az Isten is azért mondá talán:
ma szép idő legyen.
Azért kelt fel a nap is ilyen korán,
hogy csókolhassa azt a kis nyomot,
amely a bükkerdőig elvezet.
A bükkerdőbe már be sem tekint:
a bükkerdőben úgyis elveszett.
Azért esett ma harmat,
hogy merre jársz, parányi nyom legyen.
S legyen amit egy furcsa vándor
csókolgasson a harmatos gyepen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szeretet nem puszta szó Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Csókok és szabaditások Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» A' Csere A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Ahogy Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Hogy lehet Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Midőn szerelmünk... Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
|