A hold fényében

A hold fényében párnára hajtom fejem,

álmatlan éjszakán rád gondolok Kedvesem.

Szívemben, a tiszta szerelmi tűz lángra kélt

s táplálja a reményt.

Keveredik ábrándok képével,

mert a valóság rideg és magányommal teli,

csak a képzelet ereje képes megtörni.

Lelkem viharos lézengése

könnyek záporával párosul,

mert a szívemet Te ejtetted rabul.

Ellene tenni nem tudok,

eszemre sem hallgatok.

Szívem hajtja lépteimet a rögös úton előre.

a ködös múlton és a bizonytalan jelenen át vezetve

a még bizonytalanabb jövőbe...

Visszavárlak örökké-örökre.

Elfeledni Téged nem lehet,

Én leszek a nő: ki mindig szeret.