|
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében habos hullámok vonulnak
és villámok lobbannak és kifúlnak
álmod történ, a hajnal lángja láttán.
Szemed tavában örökös szivárvány,
az élet örök édessége gyullad
és balsorsom fölött felhőzve hullat
szivemre fényt a menny és föld határán.
Üzettem sötét sivatagba rabnak,
hová e páros tűzhely hült parázsa
nem sugározhat otthonos nyugalmat,
de szólit sorsom órakondulása;
talán holttestem dőlhet csak a falnak,
mely hazám elrablott földjét gyalázza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aludj el itt a vállamon
Aludj el itt a vállamon,
S hogy álmodsz legyen...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
|
