|
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében habos hullámok vonulnak
és villámok lobbannak és kifúlnak
álmod történ, a hajnal lángja láttán.
Szemed tavában örökös szivárvány,
az élet örök édessége gyullad
és balsorsom fölött felhőzve hullat
szivemre fényt a menny és föld határán.
Üzettem sötét sivatagba rabnak,
hová e páros tűzhely hült parázsa
nem sugározhat otthonos nyugalmat,
de szólit sorsom órakondulása;
talán holttestem dőlhet csak a falnak,
mely hazám elrablott földjét gyalázza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Megfagy a szív, ha nem szeret
Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret,...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
|
