|
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében habos hullámok vonulnak
és villámok lobbannak és kifúlnak
álmod történ, a hajnal lángja láttán.
Szemed tavában örökös szivárvány,
az élet örök édessége gyullad
és balsorsom fölött felhőzve hullat
szivemre fényt a menny és föld határán.
Üzettem sötét sivatagba rabnak,
hová e páros tűzhely hült parázsa
nem sugározhat otthonos nyugalmat,
de szólit sorsom órakondulása;
talán holttestem dőlhet csak a falnak,
mely hazám elrablott földjét gyalázza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
|
