|
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében habos hullámok vonulnak
és villámok lobbannak és kifúlnak
álmod történ, a hajnal lángja láttán.
Szemed tavában örökös szivárvány,
az élet örök édessége gyullad
és balsorsom fölött felhőzve hullat
szivemre fényt a menny és föld határán.
Üzettem sötét sivatagba rabnak,
hová e páros tűzhely hült parázsa
nem sugározhat otthonos nyugalmat,
de szólit sorsom órakondulása;
talán holttestem dőlhet csak a falnak,
mely hazám elrablott földjét gyalázza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» A legszentebb csók
Szálljon le az égnek
Magasságos kedve
Minden...
|
