|
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében habos hullámok vonulnak
és villámok lobbannak és kifúlnak
álmod történ, a hajnal lángja láttán.
Szemed tavában örökös szivárvány,
az élet örök édessége gyullad
és balsorsom fölött felhőzve hullat
szivemre fényt a menny és föld határán.
Üzettem sötét sivatagba rabnak,
hová e páros tűzhely hült parázsa
nem sugározhat otthonos nyugalmat,
de szólit sorsom órakondulása;
talán holttestem dőlhet csak a falnak,
mely hazám elrablott földjét gyalázza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Vonszolnak piros delfinek
vonszolnak piros delfinek koromtengeren...
» Ezüsthálóval foglak
De most megjártad, kedves, most az egyszer,
Ezüs...
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
|
