|
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében habos hullámok vonulnak
és villámok lobbannak és kifúlnak
álmod történ, a hajnal lángja láttán.
Szemed tavában örökös szivárvány,
az élet örök édessége gyullad
és balsorsom fölött felhőzve hullat
szivemre fényt a menny és föld határán.
Üzettem sötét sivatagba rabnak,
hová e páros tűzhely hült parázsa
nem sugározhat otthonos nyugalmat,
de szólit sorsom órakondulása;
talán holttestem dőlhet csak a falnak,
mely hazám elrablott földjét gyalázza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» A hold fényében
A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
|
