|
De most megjártad, kedves, most az egyszer,
Ezüsthálóval foglak, nem menekszel.
A csillagos ég hálójába foglak,
nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte,
az a csillagos júliusi este.
Kifeküdtünk a csillagfényre ketten,
a zöld kabátot is rádterítettem.
Tücsök cirpelt, aludtak már a fészkek
és én se néztem rád és te se énrám,
csak felfelé, a csillagokba, némán
s a csillagok mély csendben visszanéztek.
Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk! És ijedten
és görcsösen fogtuk egymás kezét.
És ezt te már nem téped soha szét.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
|
