|
De most megjártad, kedves, most az egyszer,
Ezüsthálóval foglak, nem menekszel.
A csillagos ég hálójába foglak,
nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte,
az a csillagos júliusi este.
Kifeküdtünk a csillagfényre ketten,
a zöld kabátot is rádterítettem.
Tücsök cirpelt, aludtak már a fészkek
és én se néztem rád és te se énrám,
csak felfelé, a csillagokba, némán
s a csillagok mély csendben visszanéztek.
Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk! És ijedten
és görcsösen fogtuk egymás kezét.
És ezt te már nem téped soha szét.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
|
