|
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a mennyezetet,
az alvó arcú rádiót,
a takarót, mi széthevert,
az üres cipők vályúját,
a székek szálkás léceit,
olyan volt a szoba körös-
körül, mint mikor szétverik,
nem akarta az óraláncot
a börtönből való, kicsi
órán, a lánynak álkiáltott,
ha nem hallgat el, szétveri
de az csak énekelt, gyötörten,
fejhangon, belelovalta
magát a dalba, egyre fújta
mondókáját, hogy „falovacska…”
Nem bírta el a csáklya-forma
csillár égető fényeit,
olyan volt a feje már napok
óta, mint mikor szétverik,
ivott, aludt, ült, elfeküdt,
vastag pizsamája zsebébe
süllyesztette ökleit, s ha
valaki átjött, nem állt félre,
csalánként égett a szeme,
mintha szerelem volna rajta,
aztán maga maradt motyogva,
hívtalak, hívtalak, falovacska.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» S. M. kisasszonynak
Szeretem a tavasz kedves kis virágát,
A szerény...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Szerelem
Míg egy ábrándos, kékszemü leánykát
Látok...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
|
