|
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a mennyezetet,
az alvó arcú rádiót,
a takarót, mi széthevert,
az üres cipők vályúját,
a székek szálkás léceit,
olyan volt a szoba körös-
körül, mint mikor szétverik,
nem akarta az óraláncot
a börtönből való, kicsi
órán, a lánynak álkiáltott,
ha nem hallgat el, szétveri
de az csak énekelt, gyötörten,
fejhangon, belelovalta
magát a dalba, egyre fújta
mondókáját, hogy „falovacska…”
Nem bírta el a csáklya-forma
csillár égető fényeit,
olyan volt a feje már napok
óta, mint mikor szétverik,
ivott, aludt, ült, elfeküdt,
vastag pizsamája zsebébe
süllyesztette ökleit, s ha
valaki átjött, nem állt félre,
csalánként égett a szeme,
mintha szerelem volna rajta,
aztán maga maradt motyogva,
hívtalak, hívtalak, falovacska.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
|
