|
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a mennyezetet,
az alvó arcú rádiót,
a takarót, mi széthevert,
az üres cipők vályúját,
a székek szálkás léceit,
olyan volt a szoba körös-
körül, mint mikor szétverik,
nem akarta az óraláncot
a börtönből való, kicsi
órán, a lánynak álkiáltott,
ha nem hallgat el, szétveri
de az csak énekelt, gyötörten,
fejhangon, belelovalta
magát a dalba, egyre fújta
mondókáját, hogy „falovacska…”
Nem bírta el a csáklya-forma
csillár égető fényeit,
olyan volt a feje már napok
óta, mint mikor szétverik,
ivott, aludt, ült, elfeküdt,
vastag pizsamája zsebébe
süllyesztette ökleit, s ha
valaki átjött, nem állt félre,
csalánként égett a szeme,
mintha szerelem volna rajta,
aztán maga maradt motyogva,
hívtalak, hívtalak, falovacska.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tenger
Szép?... Ugye szép?
Ugye a víz folyó...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Ima
Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Szerelmes vers Boldogasszony napján
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
|
