|
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a mennyezetet,
az alvó arcú rádiót,
a takarót, mi széthevert,
az üres cipők vályúját,
a székek szálkás léceit,
olyan volt a szoba körös-
körül, mint mikor szétverik,
nem akarta az óraláncot
a börtönből való, kicsi
órán, a lánynak álkiáltott,
ha nem hallgat el, szétveri
de az csak énekelt, gyötörten,
fejhangon, belelovalta
magát a dalba, egyre fújta
mondókáját, hogy „falovacska…”
Nem bírta el a csáklya-forma
csillár égető fényeit,
olyan volt a feje már napok
óta, mint mikor szétverik,
ivott, aludt, ült, elfeküdt,
vastag pizsamája zsebébe
süllyesztette ökleit, s ha
valaki átjött, nem állt félre,
csalánként égett a szeme,
mintha szerelem volna rajta,
aztán maga maradt motyogva,
hívtalak, hívtalak, falovacska.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
|
