|
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék beszélnek,
Ki nagy merészen égbe szállt
És elorzá kincsét az égnek,
Hogy tűz, meleg és láng sugára
Mindent hevítsen, hasson át
S áldást hintsen a nagy világra.
Lelkem kibontja szárnyait,
Égig tör fel gyors repüléssel,
A fényt, sugárt, mit ott talál,
Magába szívja szomjú hévvel
És ennyi fényt - a földre szállva -
Pazar kezekkel hint reá
Egy édes-kedves kisleányra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Az új évhez
Mogorva vén idő mosolygó leánya
Én reám hijába...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Szeretet
Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és...
|
