|
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék beszélnek,
Ki nagy merészen égbe szállt
És elorzá kincsét az égnek,
Hogy tűz, meleg és láng sugára
Mindent hevítsen, hasson át
S áldást hintsen a nagy világra.
Lelkem kibontja szárnyait,
Égig tör fel gyors repüléssel,
A fényt, sugárt, mit ott talál,
Magába szívja szomjú hévvel
És ennyi fényt - a földre szállva -
Pazar kezekkel hint reá
Egy édes-kedves kisleányra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
|
