|
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék beszélnek,
Ki nagy merészen égbe szállt
És elorzá kincsét az égnek,
Hogy tűz, meleg és láng sugára
Mindent hevítsen, hasson át
S áldást hintsen a nagy világra.
Lelkem kibontja szárnyait,
Égig tör fel gyors repüléssel,
A fényt, sugárt, mit ott talál,
Magába szívja szomjú hévvel
És ennyi fényt - a földre szállva -
Pazar kezekkel hint reá
Egy édes-kedves kisleányra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Szeress, ne kérdezd
Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
|
