|
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék beszélnek,
Ki nagy merészen égbe szállt
És elorzá kincsét az égnek,
Hogy tűz, meleg és láng sugára
Mindent hevítsen, hasson át
S áldást hintsen a nagy világra.
Lelkem kibontja szárnyait,
Égig tör fel gyors repüléssel,
A fényt, sugárt, mit ott talál,
Magába szívja szomjú hévvel
És ennyi fényt - a földre szállva -
Pazar kezekkel hint reá
Egy édes-kedves kisleányra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
|
