|
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék beszélnek,
Ki nagy merészen égbe szállt
És elorzá kincsét az égnek,
Hogy tűz, meleg és láng sugára
Mindent hevítsen, hasson át
S áldást hintsen a nagy világra.
Lelkem kibontja szárnyait,
Égig tör fel gyors repüléssel,
A fényt, sugárt, mit ott talál,
Magába szívja szomjú hévvel
És ennyi fényt - a földre szállva -
Pazar kezekkel hint reá
Egy édes-kedves kisleányra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» A távozóhoz
Ne hagyj el! Oh, ne vidd magaddal
A régtől várt...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Kialvó csillagok alatt
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
|
