|
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék beszélnek,
Ki nagy merészen égbe szállt
És elorzá kincsét az égnek,
Hogy tűz, meleg és láng sugára
Mindent hevítsen, hasson át
S áldást hintsen a nagy világra.
Lelkem kibontja szárnyait,
Égig tör fel gyors repüléssel,
A fényt, sugárt, mit ott talál,
Magába szívja szomjú hévvel
És ennyi fényt - a földre szállva -
Pazar kezekkel hint reá
Egy édes-kedves kisleányra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Háromsorok
Úgy szeretem az asszonyt és a lányt,
Ha karcsu,...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
|
