|
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő megreszket légi, bibor ágyán.
Buja öröm száguld ezernyi vágyán:
Csak egyszer érni liliomos ajkhoz.
Királyi kertben szűz virág virágzik.
Leszállni gőgös, ég-dajkálta felhő,
Kínozza kin, de egyszer mégis megnő
A liliom, a felhő vágy-fodráig.
Hull-hull a csöpp, mint vér feszült erekből
És forr a szomj a dús eső-szemektől,
Vágtat a vágy, határtalan határa.
A földi rög bilincse akaratlan,
Megnő a liljom dacos akaratban:
Egy csókért ezüst, hideg homlokára.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ébredj!
Az első napsugár kacagva
Szaladt a hómezőn...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
|
