|
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő megreszket légi, bibor ágyán.
Buja öröm száguld ezernyi vágyán:
Csak egyszer érni liliomos ajkhoz.
Királyi kertben szűz virág virágzik.
Leszállni gőgös, ég-dajkálta felhő,
Kínozza kin, de egyszer mégis megnő
A liliom, a felhő vágy-fodráig.
Hull-hull a csöpp, mint vér feszült erekből
És forr a szomj a dús eső-szemektől,
Vágtat a vágy, határtalan határa.
A földi rög bilincse akaratlan,
Megnő a liljom dacos akaratban:
Egy csókért ezüst, hideg homlokára.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
|
