|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Falovacska
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a...
|
