|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Aki sok szépet
Aki sok szépet mondott el hiába,
szűkszavú lesz...
» Te vagy minden...
Te vagy minden gondolatom,
Te vagy minden...
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
|
