|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
|
