|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
|
