|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Adventi kegyelem
Az éjjel Medici Katalinról
álmodtam: büszke...
|
