|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
|
