|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Atrium mortis
Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem...
|
