|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
|
