|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
|
