|
Mint est homályán csermely tükörében
A gyászfüzeknek kétes árnyokát,
Mint fülemilének elhaló dalát
Távoli ligetnek hűves ernyejében:
Úgy látom én szűm félig húnyt tüzében
Első szerelmem bíbor hajnalát,
Úgy hallom első édes hangzatát
Föl-föl-rezegni keblem mély ürében.
Oh csak kevés perc kell még, és enyészik
A kétes árnyék… s a liget dala
A messze lengő szellőn elhala…
Oh csak kevés perc még, s e szív kivérzik,
Érezni megszűn kéjt és kínokat,
Sír lesz – reája több nap nem virad!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
|
