|
Mint est homályán csermely tükörében
A gyászfüzeknek kétes árnyokát,
Mint fülemilének elhaló dalát
Távoli ligetnek hűves ernyejében:
Úgy látom én szűm félig húnyt tüzében
Első szerelmem bíbor hajnalát,
Úgy hallom első édes hangzatát
Föl-föl-rezegni keblem mély ürében.
Oh csak kevés perc kell még, és enyészik
A kétes árnyék… s a liget dala
A messze lengő szellőn elhala…
Oh csak kevés perc még, s e szív kivérzik,
Érezni megszűn kéjt és kínokat,
Sír lesz – reája több nap nem virad!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Átok
Annya a szép szerelemnek!
O enyhítsd hevét...
|
