|
Most még feledj el! most a kikelet,
A te évszakod van, kedves, veled.
Előbb kihalt volt a föld, s most pirúl
A rózsahintő nap csókjaitúl.
Gyep ütközik, kizöldül fenn a lomb,
Kehelyt a bimbó illatozva bont
Tavasz lehelletén a kerti fák
Fehér virágot havaznak reád,
Fehérebb hóra, virágabb virágra...
Mért legyek én e fényes képnek árnya?
Eszedbe akkor jussak én, ha majd
Tördeli őszi szél a puszta galyt,
Ha az ég fátyolába rejtezik,
S arcodra ejti hűvös könnyeit;
Hollósereg kering, mint télvihar.
S lecsap, mint bánat, felhőszárnyival;
Ha hervadó világra űl a köd,
És szomorúság szemfedője föd,
S ifjú reményed haldokolni érzed:
Gondolj reám, ki így haldoklom érted!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Szép szűz! mikor szivem deli
Pompájú képed'...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» A boldog
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
|
