Most még feledj el! most a kikelet,
A te évszakod van, kedves, veled.
Előbb kihalt volt a föld, s most pirúl
A rózsahintő nap csókjaitúl.
Gyep ütközik, kizöldül fenn a lomb,
Kehelyt a bimbó illatozva bont
Tavasz lehelletén a kerti fák
Fehér virágot havaznak reád,
Fehérebb hóra, virágabb virágra...
Mért legyek én e fényes képnek árnya?
Eszedbe akkor jussak én, ha majd
Tördeli őszi szél a puszta galyt,
Ha az ég fátyolába rejtezik,
S arcodra ejti hűvös könnyeit;
Hollósereg kering, mint télvihar.
S lecsap, mint bánat, felhőszárnyival;
Ha hervadó világra űl a köd,
És szomorúság szemfedője föd,
S ifjú reményed haldokolni érzed:
Gondolj reám, ki így haldoklom érted!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem nevezném egyébnek Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Piros tüzből... Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Ha rám tekintesz Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Madár csőrében virág Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Molnárleány Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Legszebb versem Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Az én szívem Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Hervadt rózsák Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Szerelmem karodban halott Szerelmem karodban halott
Emlékszel-e hogy jött...
» Ajándék Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
|