|
Most még feledj el! most a kikelet,
A te évszakod van, kedves, veled.
Előbb kihalt volt a föld, s most pirúl
A rózsahintő nap csókjaitúl.
Gyep ütközik, kizöldül fenn a lomb,
Kehelyt a bimbó illatozva bont
Tavasz lehelletén a kerti fák
Fehér virágot havaznak reád,
Fehérebb hóra, virágabb virágra...
Mért legyek én e fényes képnek árnya?
Eszedbe akkor jussak én, ha majd
Tördeli őszi szél a puszta galyt,
Ha az ég fátyolába rejtezik,
S arcodra ejti hűvös könnyeit;
Hollósereg kering, mint télvihar.
S lecsap, mint bánat, felhőszárnyival;
Ha hervadó világra űl a köd,
És szomorúság szemfedője föd,
S ifjú reményed haldokolni érzed:
Gondolj reám, ki így haldoklom érted!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
|
