|
Most még feledj el! most a kikelet,
A te évszakod van, kedves, veled.
Előbb kihalt volt a föld, s most pirúl
A rózsahintő nap csókjaitúl.
Gyep ütközik, kizöldül fenn a lomb,
Kehelyt a bimbó illatozva bont
Tavasz lehelletén a kerti fák
Fehér virágot havaznak reád,
Fehérebb hóra, virágabb virágra...
Mért legyek én e fényes képnek árnya?
Eszedbe akkor jussak én, ha majd
Tördeli őszi szél a puszta galyt,
Ha az ég fátyolába rejtezik,
S arcodra ejti hűvös könnyeit;
Hollósereg kering, mint télvihar.
S lecsap, mint bánat, felhőszárnyival;
Ha hervadó világra űl a köd,
És szomorúság szemfedője föd,
S ifjú reményed haldokolni érzed:
Gondolj reám, ki így haldoklom érted!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Kevélyen mondám
Kevélyen mondám a bérczeknek:
- Mig jártam fönn...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Éji furulyaszó
Árny borul a tájra,
Csillag lép az égre,
A...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Az alvó
Kék nyári éj, a hold kigyúl,
állok alatta...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
|
