|
Most még feledj el! most a kikelet,
A te évszakod van, kedves, veled.
Előbb kihalt volt a föld, s most pirúl
A rózsahintő nap csókjaitúl.
Gyep ütközik, kizöldül fenn a lomb,
Kehelyt a bimbó illatozva bont
Tavasz lehelletén a kerti fák
Fehér virágot havaznak reád,
Fehérebb hóra, virágabb virágra...
Mért legyek én e fényes képnek árnya?
Eszedbe akkor jussak én, ha majd
Tördeli őszi szél a puszta galyt,
Ha az ég fátyolába rejtezik,
S arcodra ejti hűvös könnyeit;
Hollósereg kering, mint télvihar.
S lecsap, mint bánat, felhőszárnyival;
Ha hervadó világra űl a köd,
És szomorúság szemfedője föd,
S ifjú reményed haldokolni érzed:
Gondolj reám, ki így haldoklom érted!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
» Nyüzsög a boldogság
Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
|
