|
Most még feledj el! most a kikelet,
A te évszakod van, kedves, veled.
Előbb kihalt volt a föld, s most pirúl
A rózsahintő nap csókjaitúl.
Gyep ütközik, kizöldül fenn a lomb,
Kehelyt a bimbó illatozva bont
Tavasz lehelletén a kerti fák
Fehér virágot havaznak reád,
Fehérebb hóra, virágabb virágra...
Mért legyek én e fényes képnek árnya?
Eszedbe akkor jussak én, ha majd
Tördeli őszi szél a puszta galyt,
Ha az ég fátyolába rejtezik,
S arcodra ejti hűvös könnyeit;
Hollósereg kering, mint télvihar.
S lecsap, mint bánat, felhőszárnyival;
Ha hervadó világra űl a köd,
És szomorúság szemfedője föd,
S ifjú reményed haldokolni érzed:
Gondolj reám, ki így haldoklom érted!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Tévedsz
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
|
