|
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám, hogy nekem, kinek még
Az ajka 's álla táján
Csak most mohodzik a' szőr,
Szerelmet énekelni
Nem kéne, 's azt se tudni
Mi fán terem ez érzés.
Ki tudna lyányainknak
Kedvekbe járni mindég?
Az ő eszek forog mint
Szent György Havában a' nap!
Az ősz Anákreonnak
Hattyú haját nevették,
'S most én belém akadnak,
Hogy nem vagyok korossabb.
Kár volt Anákreonnak
Nem én időmben élni;
Kár volt, hogy én az ő szép
Korába nem születtem;
Mint illenénk cserélve
Gúnyolgató de még is
Szerette Szépjeinkhez!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
|
