|
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám, hogy nekem, kinek még
Az ajka 's álla táján
Csak most mohodzik a' szőr,
Szerelmet énekelni
Nem kéne, 's azt se tudni
Mi fán terem ez érzés.
Ki tudna lyányainknak
Kedvekbe járni mindég?
Az ő eszek forog mint
Szent György Havában a' nap!
Az ősz Anákreonnak
Hattyú haját nevették,
'S most én belém akadnak,
Hogy nem vagyok korossabb.
Kár volt Anákreonnak
Nem én időmben élni;
Kár volt, hogy én az ő szép
Korába nem születtem;
Mint illenénk cserélve
Gúnyolgató de még is
Szerette Szépjeinkhez!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Szerelmes vers Boldogasszony napján
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
|
