|
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve már,
riadva-tétován szerettél.
De minderről letettél.
S úgy érzem, érte kár.
Ma idejössz hozzám, levetkezel,
feltűzöd a hajad, enyém leszel...
Bezzeg nem voltál, akkor ily gyors.
Így hívtalak becézve: kislány.
Halkan suhantál, drága-titkos,
a fénytől is remegve, tisztán.
A legnagyobb lázunkba sem
adtad magad át teljesen...
S haragudtam rád. Hogy a csókod
oly roppant-szűzi, elfogódott,
és nem jutott ki soha részem.
Emlékszel, ezt mondtam: "Hohó,
nem félsz te majd így, kis bohó,
csak egyszer megszeress, egészen..."
S most a komolykodó lányt visszavágyom,
és visszasírva fordulok feléje,
ki, hogy szemérmesebb legyen, az ágyon
mezítlen karját nyomta a szemére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Virág, virág, virág
Az ágyék és a mell a száj s az izgatott
kezek -...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
|
