|
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve már,
riadva-tétován szerettél.
De minderről letettél.
S úgy érzem, érte kár.
Ma idejössz hozzám, levetkezel,
feltűzöd a hajad, enyém leszel...
Bezzeg nem voltál, akkor ily gyors.
Így hívtalak becézve: kislány.
Halkan suhantál, drága-titkos,
a fénytől is remegve, tisztán.
A legnagyobb lázunkba sem
adtad magad át teljesen...
S haragudtam rád. Hogy a csókod
oly roppant-szűzi, elfogódott,
és nem jutott ki soha részem.
Emlékszel, ezt mondtam: "Hohó,
nem félsz te majd így, kis bohó,
csak egyszer megszeress, egészen..."
S most a komolykodó lányt visszavágyom,
és visszasírva fordulok feléje,
ki, hogy szemérmesebb legyen, az ágyon
mezítlen karját nyomta a szemére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Az én szerelmem...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Boldogság
Hol vagy, hol vagy életünknek
Szép tündére,...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
|
