Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve már,
riadva-tétován szerettél.
De minderről letettél.
S úgy érzem, érte kár.
Ma idejössz hozzám, levetkezel,
feltűzöd a hajad, enyém leszel...
Bezzeg nem voltál, akkor ily gyors.
Így hívtalak becézve: kislány.
Halkan suhantál, drága-titkos,
a fénytől is remegve, tisztán.
A legnagyobb lázunkba sem
adtad magad át teljesen...
S haragudtam rád. Hogy a csókod
oly roppant-szűzi, elfogódott,
és nem jutott ki soha részem.
Emlékszel, ezt mondtam: "Hohó,
nem félsz te majd így, kis bohó,
csak egyszer megszeress, egészen..."
S most a komolykodó lányt visszavágyom,
és visszasírva fordulok feléje,
ki, hogy szemérmesebb legyen, az ágyon
mezítlen karját nyomta a szemére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csüngője voltam Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Szerelem Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Behunyt szemekkel Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» A te tisztitó csókod Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Korszerűtlen ének Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Ó,drága fogság Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Te kis virág... Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Kosár Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Jég alatt alvó vérfolt Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Gyönge kézzel... Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Elvesztett szerelem Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
|