|
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve már,
riadva-tétován szerettél.
De minderről letettél.
S úgy érzem, érte kár.
Ma idejössz hozzám, levetkezel,
feltűzöd a hajad, enyém leszel...
Bezzeg nem voltál, akkor ily gyors.
Így hívtalak becézve: kislány.
Halkan suhantál, drága-titkos,
a fénytől is remegve, tisztán.
A legnagyobb lázunkba sem
adtad magad át teljesen...
S haragudtam rád. Hogy a csókod
oly roppant-szűzi, elfogódott,
és nem jutott ki soha részem.
Emlékszel, ezt mondtam: "Hohó,
nem félsz te majd így, kis bohó,
csak egyszer megszeress, egészen..."
S most a komolykodó lányt visszavágyom,
és visszasírva fordulok feléje,
ki, hogy szemérmesebb legyen, az ágyon
mezítlen karját nyomta a szemére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
|
