|
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a nappal fájhatott még, mert kértelek, ne vedd el;
hallgattam, hogy keringél a vér ütőeredben.
Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom,
oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos,
pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden.
Meséled, még nem is volt egészen három óra,
mikor már felriadtam rémülten és felültem,
motyogtam, majd szavaltam, süvöltve, érthetetlen,
a két karom kitártam, mint félelemtől borzas
madár rebbenti szárnyát, ha árnyék leng a kertben.
Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett?
Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem,
s hanyattfeküdtem némán, a rémek útja várt.
S továbbálmodtam akkor. Talán egy más halált.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Hideg széllel
Hideg széllel elegy jeges eső esik,
Hallom,...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
» A csillagok
Hány szerelmes néz föl mélázva rátok,
Ti...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» S. M. kisasszonynak
Szeretem a tavasz kedves kis virágát,
A szerény...
|
