A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az első szerelem Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Quattrocento Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Szerelem Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Őszi séta A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Szerelem Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Pillanat Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Nagy tengerzúgását Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
|