|
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Szerelmes lány
Szerelmes lány rohan az éjszakában,
édes, édes...
» Imádlak, mint az éj fekete boltozatját...
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh,...
» Ha valaki jönne
Ha most valaki halkan idejönne,
Idelopózna...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
|
