|
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
» Szusszanó
Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod?...
|
