|
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Ma
Ma mindenkinek mindent megbocsátok,
Az...
|
