|
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amornak fáklája
Amornak fáklája,
Szerelem' példája,
Hivségnek...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Te vagy minden...
Te vagy minden gondolatom,
Te vagy minden...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
|
