|
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Felejtés
Egymást szeretnünk nem szabad,
De egymást nem...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Éji furulyaszó
Árny borul a tájra,
Csillag lép az égre,
A...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
|
