|
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Tizenkét vallomás, utószóval
Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Áldalak búval, vigalommal
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
|
