|
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Esztelen Szerelem
Esztelen szerelem,
hírlik, isteneken...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» A hős és kedvese
Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
|
