|
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulett,
és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,
aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Szerelem
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Mi vonja...
Mi vonja ugy fejed a te kis kezedre?
Tán a mik...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
|
