|
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.
II.
Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» Száz alakba
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
|
