|
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.
II.
Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ujkori románcz
Hadnagy Richard megjelen,
Éjjel a' lépcsőzeten...
» Eltűnt halott
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
|
