|
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.
II.
Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Mit akartok?
Mondjátok, a szívemmel mit akartok?
Ezer...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
|
