|
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.
II.
Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Ősszel
Beteg, hervadt az őszi táj,
Minden nyomon...
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
|
