|
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.
II.
Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
|
