|
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az árnyék:
Mindég kisebb lesz, s végre kitűnni szokott.
Ámde barátságunk ollyan, mint estvei árnyék:
Nőttön-nő, éltünk míg le nem alkonyodik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az első szerelem Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Fehérfüggönyös szoba Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
|