A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az árnyék:
Mindég kisebb lesz, s végre kitűnni szokott.
Ámde barátságunk ollyan, mint estvei árnyék:
Nőttön-nő, éltünk míg le nem alkonyodik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fiatal lány tavasszal Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Az ismeretlen Ada Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
|