|
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az árnyék:
Mindég kisebb lesz, s végre kitűnni szokott.
Ámde barátságunk ollyan, mint estvei árnyék:
Nőttön-nő, éltünk míg le nem alkonyodik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Éji furulyaszó Árny borul a tájra,
Csillag lép az égre,
A...
» Tatjána levele Anyeginhez Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
|