A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az árnyék:
Mindég kisebb lesz, s végre kitűnni szokott.
Ámde barátságunk ollyan, mint estvei árnyék:
Nőttön-nő, éltünk míg le nem alkonyodik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A végén Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Egy nap meg egy éj Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
|