A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az árnyék:
Mindég kisebb lesz, s végre kitűnni szokott.
Ámde barátságunk ollyan, mint estvei árnyék:
Nőttön-nő, éltünk míg le nem alkonyodik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te kis virág... Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Beszélgetés Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
|