|
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki érti?
A fények bús eltávozását
Megérti nő, vagy érti férfi?
Ki hallja a növő homály
Egyhangú dallamát zokogni,
Az elvérzett szívnek halálát
Ki érzi fájón illatozni?
Négy szürke konok fal között
- Ott nem szólt zongora, se ének -
Fehér simitását ki érzi
Az alkonyat szép, lágy kezének.
Ájult sirással ki zokog...
Ha vaksötét már a szobája,
S a szél a fehér csipkefüggönyt
Némán befelé fújdogálja...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Évszakok himnusza
Szerelem töri szívemet egyre,
zöld ágakat és...
» Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
|
