Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki érti?
A fények bús eltávozását
Megérti nő, vagy érti férfi?
Ki hallja a növő homály
Egyhangú dallamát zokogni,
Az elvérzett szívnek halálát
Ki érzi fájón illatozni?
Négy szürke konok fal között
- Ott nem szólt zongora, se ének -
Fehér simitását ki érzi
Az alkonyat szép, lágy kezének.
Ájult sirással ki zokog...
Ha vaksötét már a szobája,
S a szél a fehér csipkefüggönyt
Némán befelé fújdogálja...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Háladatlanság Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Koldus Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Ezer alakban rejtőzhetsz Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
» Szilfa A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Között A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Az Öröm illan Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Őszülő erdők rettegése Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Vígasztalás Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
|