|
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki érti?
A fények bús eltávozását
Megérti nő, vagy érti férfi?
Ki hallja a növő homály
Egyhangú dallamát zokogni,
Az elvérzett szívnek halálát
Ki érzi fájón illatozni?
Négy szürke konok fal között
- Ott nem szólt zongora, se ének -
Fehér simitását ki érzi
Az alkonyat szép, lágy kezének.
Ájult sirással ki zokog...
Ha vaksötét már a szobája,
S a szél a fehér csipkefüggönyt
Némán befelé fújdogálja...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» Az ismeretlen Ada
Remegő kézből habzó serleg,
Te vagy ez,...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
|
