|
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki érti?
A fények bús eltávozását
Megérti nő, vagy érti férfi?
Ki hallja a növő homály
Egyhangú dallamát zokogni,
Az elvérzett szívnek halálát
Ki érzi fájón illatozni?
Négy szürke konok fal között
- Ott nem szólt zongora, se ének -
Fehér simitását ki érzi
Az alkonyat szép, lágy kezének.
Ájult sirással ki zokog...
Ha vaksötét már a szobája,
S a szél a fehér csipkefüggönyt
Némán befelé fújdogálja...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» Találkozás...
Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
» Balatonon jár a hajó...
Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
|
