|
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki érti?
A fények bús eltávozását
Megérti nő, vagy érti férfi?
Ki hallja a növő homály
Egyhangú dallamát zokogni,
Az elvérzett szívnek halálát
Ki érzi fájón illatozni?
Négy szürke konok fal között
- Ott nem szólt zongora, se ének -
Fehér simitását ki érzi
Az alkonyat szép, lágy kezének.
Ájult sirással ki zokog...
Ha vaksötét már a szobája,
S a szél a fehér csipkefüggönyt
Némán befelé fújdogálja...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers cim nélkül
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni,...
» Első szerelmemhez
Hagyd a szerelmes dalt, e dallam
szívemre...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
|
