|
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az ujjaim között e felleg hadd oszoljon -
szépségedért pirulsz, mikor szemem igéz?
A hajnal ugyanígy magára tűzpirost von -
szemérmes ösztönök! Égi szégyenkezés!
Könnyű fátylaiból a tündöklést kibontom,
e szépséget - hogy az isteneknek ragyogjon -
mennyben alkotta égi kéz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
|
