|
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az ujjaim között e felleg hadd oszoljon -
szépségedért pirulsz, mikor szemem igéz?
A hajnal ugyanígy magára tűzpirost von -
szemérmes ösztönök! Égi szégyenkezés!
Könnyű fátylaiból a tündöklést kibontom,
e szépséget - hogy az isteneknek ragyogjon -
mennyben alkotta égi kéz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
|
