|
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
mult éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodban
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
|
