|
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
mult éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodban
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
|
