|
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
mult éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodban
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Az alvó
Kék nyári éj, a hold kigyúl,
állok alatta...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
|
