|
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
mult éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodban
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
|
