Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
mult éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodban
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmot adsz... Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Emberi közelségből A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Elvesztett szerelem Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Mi a nő? Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» A társ Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Koldus Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
|