|
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
mult éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodban
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Fánnihoz
Ha mikor napjaim homályba borulnak,
Ha víg...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
|
