|
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
mult éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodban
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Az új évhez
Mogorva vén idő mosolygó leánya
Én reám hijába...
|
