|
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre le,
Avarja sápad, egyre nő:
Dérverte szemfedő.
Csak hulljatok, ti levelek,
Bús vágyaim, ti betegek.
A fám azért az égre nő:
Bár földje temető.
Csak szálljatok, ti madarak,
Örömök, mesze ég alatt,
A fám azért tavaszra lel,
Ha egyszer kitelel!
Csak hullj, levél, és szállj, madár.
Csak tűnj tavasz, és múlj, te nyár.
A csillagok, szűz csillagok
Szerelme rám ragyog.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» Bahcsiszaráj
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de...
» Bor és szerelem
A bor és az édes szerelem
Két nagy földi...
» Azt mondod...
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
|
