Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a zsinórjuk?
Felfűzném ismét, de mit érne: hiányzol,
biztos csat, hogy meg tudd őket tartani,
Kedves.
Tán kora volt még? Napfelkeltét szürke derengés,
úgy áhítlak, megsápadtam a nyugtalan éjtől;
zsúfolt nézőtérnyi nagy arccá nőttetem arcom,
fenséges jelenésedből semmit ne mulasszak.
Ó, ahogy árva öböl bizakodva
szórja a nyílt tengerre a karcsú
fárosz fénytereit; sivatag folyamágya
vágyik a tiszta hegyekből égi üdén leiramló
zápor után; - rab leskel bűntelen ablak-
résén egyetlen csillag vigaszára;
mint nyomorék, aki el-
dobja meleg mankóit: a szent oltárra akasszák,
s ott fekszik, s csodatétel nélkül lábra sem állhat:
lásd, ha te nem jössz, így sodródom a vég fele én is.
Csak téged szomjazlak. A kő hajszál-repedése,
mert átszúrja a fű, nem akarja-e, hogy tavaszodjék?
Végig a föld tavaszodjék. S hogy meglássa a hold a
tóban a képét, nincs-e vajon szüksége a másik
csillag erős kölcsönfényére? Akármi kicsinység
megtörténhetik-e, ha a minden idők, a jövendő
teljessége felénk nem mozdul? És, Kire-Szó-Nincs,
hogyha te nem vagy benne? Kevéskét tartani tudlak,
s aztán vége. Erőt vesz rajtam a kor, vagy
gyermekek állnak utamba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két vers l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Dal decemberben Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Rónaságon Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Pók-románc Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Látogatók A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Szerelem Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Sonett - egy sanszonett-ről Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Néma vád A szemem is lehúnyom,
Ne lássam bánatát,
Akiért...
» A szeretet nem puszta szó Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Az Öröm illan Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» A Halál-árok titka Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Hegyi beszéd Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Juliska Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» Minek szaladtok el... Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
|