Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ,
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek,
úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák
villantják hangod, a szemed, a szád,
csöndes játékait a képzeletnek:
látlak s nem látlak, drága nevedet
csengi csendülő szivembe szived,
de percenkint ujra elvesztelek:
csillagokig nyílik szét s hallgatózom,
üldöződ, én, mégis, mint akit álom
húz le, sírodba, magamba csukódom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hős és kedvese Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Őrlegény Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Lelkem kiszikkadt mezején Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Száz szerelmes szonett Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Álmok Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
» Virágok beszélgetése Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
|