|
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ,
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek,
úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák
villantják hangod, a szemed, a szád,
csöndes játékait a képzeletnek:
látlak s nem látlak, drága nevedet
csengi csendülő szivembe szived,
de percenkint ujra elvesztelek:
csillagokig nyílik szét s hallgatózom,
üldöződ, én, mégis, mint akit álom
húz le, sírodba, magamba csukódom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
|
