|
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ,
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek,
úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák
villantják hangod, a szemed, a szád,
csöndes játékait a képzeletnek:
látlak s nem látlak, drága nevedet
csengi csendülő szivembe szived,
de percenkint ujra elvesztelek:
csillagokig nyílik szét s hallgatózom,
üldöződ, én, mégis, mint akit álom
húz le, sírodba, magamba csukódom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
|
