|
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ,
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek,
úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák
villantják hangod, a szemed, a szád,
csöndes játékait a képzeletnek:
látlak s nem látlak, drága nevedet
csengi csendülő szivembe szived,
de percenkint ujra elvesztelek:
csillagokig nyílik szét s hallgatózom,
üldöződ, én, mégis, mint akit álom
húz le, sírodba, magamba csukódom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Dal
Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
|
