|
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ,
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek,
úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák
villantják hangod, a szemed, a szád,
csöndes játékait a képzeletnek:
látlak s nem látlak, drága nevedet
csengi csendülő szivembe szived,
de percenkint ujra elvesztelek:
csillagokig nyílik szét s hallgatózom,
üldöződ, én, mégis, mint akit álom
húz le, sírodba, magamba csukódom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Száz alakba
Száz alakba öltözik szerelmem,
Száz alakban...
|
