|
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád,
mindig mutat valahol a világ,
s mindig elkap, bár kereső szememnek
tévedései is hozzád vezetnek,
úgyhogy fény-árnyak, tündérciterák
villantják hangod, a szemed, a szád,
csöndes játékait a képzeletnek:
látlak s nem látlak, drága nevedet
csengi csendülő szivembe szived,
de percenkint ujra elvesztelek:
csillagokig nyílik szét s hallgatózom,
üldöződ, én, mégis, mint akit álom
húz le, sírodba, magamba csukódom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
|
