|
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet vállamra lehajtva,
S míg szerelem-vágy ég a szívedbe:
Forrjon az ajkad hév ajakamra.
Nézd a virágot: lepke ha száll rá,
Szivesen adja szirmai mézét,
S váljon a csók bár lassu halállá -
Éli a percnek mennyei kéjét.
Félve, ha sejtném s bárki ha szólna:
Édes az ajk bár, méreg a méze,
S szörnyü halálnak lesz okozója
Percnyi gyönyörnek mámora, kéje.
Akkor is ajkam szép ajakadra
Forrna, tapadna szomjasan, - érzem.
Szép a halál, ha lány-ajak adja,
Bárha örökre vesztve az éden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Első szerelem
Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak,...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
|
