|
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet vállamra lehajtva,
S míg szerelem-vágy ég a szívedbe:
Forrjon az ajkad hév ajakamra.
Nézd a virágot: lepke ha száll rá,
Szivesen adja szirmai mézét,
S váljon a csók bár lassu halállá -
Éli a percnek mennyei kéjét.
Félve, ha sejtném s bárki ha szólna:
Édes az ajk bár, méreg a méze,
S szörnyü halálnak lesz okozója
Percnyi gyönyörnek mámora, kéje.
Akkor is ajkam szép ajakadra
Forrna, tapadna szomjasan, - érzem.
Szép a halál, ha lány-ajak adja,
Bárha örökre vesztve az éden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
|
