|
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az a lángbaszökkenő vörös ház
a láthatáron, az élet fölött.
Tied az a fekete tó,
a fákkal szegélyezett,
hová a bolyongások erdejéből
egy titkos éjjel eljutunk.
Tied a törpék hosszú menete
s az az elnyugodott óriás,
akit letakart arccal, csöndesen
magamban cipelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Bimbók
Tavaszodik. Gyönyörtől
Liheg az ébredő...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
|
