|
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az a lángbaszökkenő vörös ház
a láthatáron, az élet fölött.
Tied az a fekete tó,
a fákkal szegélyezett,
hová a bolyongások erdejéből
egy titkos éjjel eljutunk.
Tied a törpék hosszú menete
s az az elnyugodott óriás,
akit letakart arccal, csöndesen
magamban cipelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» A haj
Ó, gyapjú! mely buján gyűrűz a nyakra...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
|
