|
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az a lángbaszökkenő vörös ház
a láthatáron, az élet fölött.
Tied az a fekete tó,
a fákkal szegélyezett,
hová a bolyongások erdejéből
egy titkos éjjel eljutunk.
Tied a törpék hosszú menete
s az az elnyugodott óriás,
akit letakart arccal, csöndesen
magamban cipelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Alkonyat
Halk, hosszú árnyak lejtenek köröttünk,
S már...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
|
