|
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az a lángbaszökkenő vörös ház
a láthatáron, az élet fölött.
Tied az a fekete tó,
a fákkal szegélyezett,
hová a bolyongások erdejéből
egy titkos éjjel eljutunk.
Tied a törpék hosszú menete
s az az elnyugodott óriás,
akit letakart arccal, csöndesen
magamban cipelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
|
