|
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az élet szikláján, Prometheus,
te pedig az égbolt vagy a szirt fölött,
beborítod enyhítőn a szenvedőt.
Én rossz sajka, te világítótorony,
én gödör, te madár égi ormokon.
Bánatom vad keselyűje mart belém,
szakadékból végsőt kiáltottam én,
hangom panasszal és daccal volt tele,
meteorként hulltál életembe te.
Mind elűzted mellőlem az árnyakat,
bűnöm mélye fölött feltámadt a nap.
Én egy csöppre vágytam - tenger elborít,
egy sugárra vágytam - fényözön vakít,
dühöt vetek, aratok bocsánatot.
Mik nekem a harcok, álmok és dalok,
aggodalmaim és jó reményeim
szerelmem szíved-rengette mélyein?
Tudod, a kondor hogy alszik? Fellegek
villám-forrásában úszva fenn lebeg,
fény vereti, szél meg eső tépi fenn,
maga-szárnyán ringatózva úgy pihen.
Te vagy az én szárnyam! Nap felé megyek,
magam szárnyán én is megpihenhetek,
rontó villám tüze villog tollamon.
Te röpítesz, nem szabad hát hullanom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Nem élek én tovább
Nem élek én tovább,
Csupán addig élek,
Amíg a...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Dal
Szép szűz! mikor szivem deli
Pompájú képed'...
|
