|
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós ajkam
S dacodat, mely a Mindenség daca,
Csak törd meg rajtam
S meg fogsz lágyulni szeliden.
Mennyi Igen
Van annyi Nem fölött
S ha összeütközök
Bolondos, édes, kis fejeddel,
Nem baj az, kislyányom:
Megcsókolom a homlokodat
S feledd el,
Mert a Nemnél több az Igen.
Lüktető fejem térdeiden
Áldja a sorsát:
Talán már sok is
Ez a boldogság
S te bántásod, mely félő imádat,
A Vér rakonca, csoda-szép:
Fogadd el szomjas, nagy hivét
A szádnak: a számat,
Ki szádon őrjöngve pihen.
S kivételes berkeiben
E háborús, dús, cifra napoknak,
Háboruink egymáshoz szoknak
Csókosan.
S óh harcos, fájó szerelem:
Veled én és te én velem
Éljük az örök háborút.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Százszorszépek
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Szemed szomja
Szemed szomja a tengeren talál rám,
mélyében...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
|
