|
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós ajkam
S dacodat, mely a Mindenség daca,
Csak törd meg rajtam
S meg fogsz lágyulni szeliden.
Mennyi Igen
Van annyi Nem fölött
S ha összeütközök
Bolondos, édes, kis fejeddel,
Nem baj az, kislyányom:
Megcsókolom a homlokodat
S feledd el,
Mert a Nemnél több az Igen.
Lüktető fejem térdeiden
Áldja a sorsát:
Talán már sok is
Ez a boldogság
S te bántásod, mely félő imádat,
A Vér rakonca, csoda-szép:
Fogadd el szomjas, nagy hivét
A szádnak: a számat,
Ki szádon őrjöngve pihen.
S kivételes berkeiben
E háborús, dús, cifra napoknak,
Háboruink egymáshoz szoknak
Csókosan.
S óh harcos, fájó szerelem:
Veled én és te én velem
Éljük az örök háborút.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szilvafa
Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
» Szerelem
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
|
