|
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Most még feledj el...
Most még feledj el! most a kikelet,
A te...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
|
