|
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Szórakozott szerelmes.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott,...
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Lélekszirteken
A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
|
