|
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» A csillagok
Hány szerelmes néz föl mélázva rátok,
Ti...
|
