Szemed íve

Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.

Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.

Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.