|
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Keserű kín
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
|
