|
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Az alvó
Kék nyári éj, a hold kigyúl,
állok alatta...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
|
