|
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
|
