|
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
|
