|
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
|
