Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hervadt rózsák Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Virágnyelv Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Szilvafa Sokáig álltam, sokáig álltam
a szilvafák...
» Mert sehol se vagy... Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Ma reggel... Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Epedő szerelem Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» A fű a folyó te meg én A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Ha mennél hideg szélben Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
|