|
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
|
