|
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót ostromol, -
Vagy adtál volna méltóságos csendet,
Mely lelket simogat, -
Vagy adtál volna széles láthatárt,
Mely sokfele kitárul, -
Vagy adtál volna mélységet, amelybe
Nap és hold belebámul, -
Áldottál volna meg,
Vagy átkoztál volna meg, -
Csak ahogy hozzád mentem: felemásan,
Csak úgy ne bocsátottál volna el
Csak úgy ne bocsátottál volna el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Vágy
Oh végre, végre-valahára
Itt a mosolygó...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
|
