|
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót ostromol, -
Vagy adtál volna méltóságos csendet,
Mely lelket simogat, -
Vagy adtál volna széles láthatárt,
Mely sokfele kitárul, -
Vagy adtál volna mélységet, amelybe
Nap és hold belebámul, -
Áldottál volna meg,
Vagy átkoztál volna meg, -
Csak ahogy hozzád mentem: felemásan,
Csak úgy ne bocsátottál volna el
Csak úgy ne bocsátottál volna el!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
|
