|
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb, emeld meg ágadat, bokor.
Azóta láttam bús évet, sokat.
Glicínia, szórd, szórd a szirmokat.
Jött ő azóta, dús nyárfák, közétek,
Hallgatni, mit suttogtok, mit beszéltek?
Most is nyugatra hajlik ágatok,
S fölfelé nő mindig sudárotok.
Nem látjátok őt, csúcsról nézve fent?
Tudjátok, a "tegnap" szó mit jelent?
A kapunál tölgy, ismerem a fát,
Megkérem a kertészt és bebocsát.
Folyik a kút, mint akkor, szabadon.
Te kút-ér, ott folysz át a múltamon.
Ahogy ismertem, minden úgy maradt,
Nem változott meg annyi év alatt.
S szóltam: A kertnek itt egy sírja van,
Én ástam azt dalolva, rég, magam.
Kertemben nincsen sír - így válaszolt.
Igaz. Hiszen a senki sírja volt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» Csipkerózsa
A vártoronyban szűzi csend,
A pergő rokka...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
|
