|
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb, emeld meg ágadat, bokor.
Azóta láttam bús évet, sokat.
Glicínia, szórd, szórd a szirmokat.
Jött ő azóta, dús nyárfák, közétek,
Hallgatni, mit suttogtok, mit beszéltek?
Most is nyugatra hajlik ágatok,
S fölfelé nő mindig sudárotok.
Nem látjátok őt, csúcsról nézve fent?
Tudjátok, a "tegnap" szó mit jelent?
A kapunál tölgy, ismerem a fát,
Megkérem a kertészt és bebocsát.
Folyik a kút, mint akkor, szabadon.
Te kút-ér, ott folysz át a múltamon.
Ahogy ismertem, minden úgy maradt,
Nem változott meg annyi év alatt.
S szóltam: A kertnek itt egy sírja van,
Én ástam azt dalolva, rég, magam.
Kertemben nincsen sír - így válaszolt.
Igaz. Hiszen a senki sírja volt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
|
