|
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb, emeld meg ágadat, bokor.
Azóta láttam bús évet, sokat.
Glicínia, szórd, szórd a szirmokat.
Jött ő azóta, dús nyárfák, közétek,
Hallgatni, mit suttogtok, mit beszéltek?
Most is nyugatra hajlik ágatok,
S fölfelé nő mindig sudárotok.
Nem látjátok őt, csúcsról nézve fent?
Tudjátok, a "tegnap" szó mit jelent?
A kapunál tölgy, ismerem a fát,
Megkérem a kertészt és bebocsát.
Folyik a kút, mint akkor, szabadon.
Te kút-ér, ott folysz át a múltamon.
Ahogy ismertem, minden úgy maradt,
Nem változott meg annyi év alatt.
S szóltam: A kertnek itt egy sírja van,
Én ástam azt dalolva, rég, magam.
Kertemben nincsen sír - így válaszolt.
Igaz. Hiszen a senki sírja volt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megint tavasz...
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Harum dierum carmina
Kis cigaretta fátyla,
fátylas selyemködü...
» Álmomban
Álmomban, Kedves, hosszú folyosókon
kétségbeesve...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Százszorszépek
Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
|
