|
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kusza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betűkre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.
Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.
Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kiválott,
Most talpig saját fájdalomban állok.
Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szívemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Vallomás
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Oly ismerős vagy
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna...
» Álom
Egy álmot álmodék régmúlt napokban,
Csodásan...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Hazugság nélkül
Hogy ámítni nem tudtuk egymást,
Friggyé ez úgy...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Májusi rózsa
Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
|
