|
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kusza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betűkre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.
Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.
Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kiválott,
Most talpig saját fájdalomban állok.
Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szívemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
|
