|
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kusza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betűkre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.
Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.
Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kiválott,
Most talpig saját fájdalomban állok.
Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szívemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szusszanó
Szép vagyok? Szép!
Igazán? Gyönyörű!
Te tudod?...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Elejtetted a napot
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap...
» Várlak
Éjfél van, és én még nem alszom.
Hallgatom a...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
|
