|
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kusza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betűkre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.
Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.
Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kiválott,
Most talpig saját fájdalomban állok.
Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szívemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Bölcs Marun meséje
"Volt egyszer." Bölcs Marunról
Szól ez együgyü...
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
|
