|
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kusza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betűkre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.
Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.
Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kiválott,
Most talpig saját fájdalomban állok.
Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szívemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» Szívem szerint
Szívem szerint szolgálom én az Istent,
hogy...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
|
