|
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kusza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betűkre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.
Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.
Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kiválott,
Most talpig saját fájdalomban állok.
Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szívemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Rejtsd el az örömöd
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
|
