|
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kusza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betűkre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.
Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.
Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kiválott,
Most talpig saját fájdalomban állok.
Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szívemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ezüsthálóval foglak
De most megjártad, kedves, most az egyszer,
Ezüs...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» A feredés
Nini, szemeim, ide nézzetek,
Ni, e kis...
» Első szerelemérzés
Ifjúságom reggelében
Szívem bút nem...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
|
