|
Azt hiszed, hogy jogod van örülni
És nem fáj senkinek sem a mosolyod?
Ha lelkedbe belezúg az áldás
És nyári szinek, szagok,
Fürdő nők teste, repülő utak,
S szökkenő léggömbök párás örvénye
Felárad szívedből, az agyadig kavarog és beleszédülsz:
És megszépül fehérré, könnyűvé minden,
Hogy a százmázsás mozdonyok rózsaszín
Szárnyakon szállnak a nap felé:
Félj, félj, mert az uccai cipőtisztító szívében
Mosolyod láttára felkísért a tegnapi
Dohos, avas szalonna-vacsora,
És akiket habzsolva felzabál a robot,
Átkozva gondolnak ellopott életükre
És nem értik a tavaszi szellőt,
És asszonyuk sorvadt, kiszáradt mellét a lila alkony alatt,
S a mennyei ezüst csengetyűszó sajgó agyukba vág:
Bújj, bújj a homályba, mint a szökött fegyenc, ha örülsz,
Vagy szemlesütve kérj bocsánatot a koldusoktól.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Áldalak búval, vigalommal
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
|
