|
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a gond, a bánat,
Mikor - az ég tudná, mióta -
Megint szivből nevetni láttak.
S mikor ujjongva, önfeledten
Kiáltottam neved a szélbe -
Ha láttad volna, hogy futottak,
Mint a pokol Isten nevére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Ma reggel...
Ma reggel korán ébredtem fel
s kikergettem az...
» Evianne
Betűkből építelek föl
vonalakból
színből
izzó...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
|
