|
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a gond, a bánat,
Mikor - az ég tudná, mióta -
Megint szivből nevetni láttak.
S mikor ujjongva, önfeledten
Kiáltottam neved a szélbe -
Ha láttad volna, hogy futottak,
Mint a pokol Isten nevére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
|
