|
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a gond, a bánat,
Mikor - az ég tudná, mióta -
Megint szivből nevetni láttak.
S mikor ujjongva, önfeledten
Kiáltottam neved a szélbe -
Ha láttad volna, hogy futottak,
Mint a pokol Isten nevére.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
|
