|
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán vétek szeretni is ma.
Az érzelgés most haszontalan holmi,
mikor az ember elméje s izma
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
De mégse tűr meg bilincset az ösztön,
s muszáj tenéked arról beszéljek,
hogy a szemeid kék fénybe fürösztőn
rezzentik lelkem, s álmatlan éjek
sötétjébe gyakran belecsillan a hajad,
hogy piros ive ajkadnak, ha hallgat
dacosan, vagy ha mosolyra szépül,
kell és hogy ezt az ős, profán hatalmat,
mi észszerűtlen, vak törvénykép’ ül
a valómon, száz szent ige sem törheti meg.
S hogy kezed’ fogni (ó, nem simogatva,
de jó keményen, s érezve benne
a hitet, mely a harcos akaratra
"együtt megyünk“-öt bátran felelne)
gyönyörűszép volna: ezt is megmondom neked.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
|
