|
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán vétek szeretni is ma.
Az érzelgés most haszontalan holmi,
mikor az ember elméje s izma
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
De mégse tűr meg bilincset az ösztön,
s muszáj tenéked arról beszéljek,
hogy a szemeid kék fénybe fürösztőn
rezzentik lelkem, s álmatlan éjek
sötétjébe gyakran belecsillan a hajad,
hogy piros ive ajkadnak, ha hallgat
dacosan, vagy ha mosolyra szépül,
kell és hogy ezt az ős, profán hatalmat,
mi észszerűtlen, vak törvénykép’ ül
a valómon, száz szent ige sem törheti meg.
S hogy kezed’ fogni (ó, nem simogatva,
de jó keményen, s érezve benne
a hitet, mely a harcos akaratra
"együtt megyünk“-öt bátran felelne)
gyönyörűszép volna: ezt is megmondom neked.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» Gyönge kézzel...
Gyönge kézzel nékem is Cythére
Mirtuszágat fűze...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Gliczerához
Ammint barna szemöldökit
Dámonnak, Gliczerám!...
|
