|
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán vétek szeretni is ma.
Az érzelgés most haszontalan holmi,
mikor az ember elméje s izma
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
De mégse tűr meg bilincset az ösztön,
s muszáj tenéked arról beszéljek,
hogy a szemeid kék fénybe fürösztőn
rezzentik lelkem, s álmatlan éjek
sötétjébe gyakran belecsillan a hajad,
hogy piros ive ajkadnak, ha hallgat
dacosan, vagy ha mosolyra szépül,
kell és hogy ezt az ős, profán hatalmat,
mi észszerűtlen, vak törvénykép’ ül
a valómon, száz szent ige sem törheti meg.
S hogy kezed’ fogni (ó, nem simogatva,
de jó keményen, s érezve benne
a hitet, mely a harcos akaratra
"együtt megyünk“-öt bátran felelne)
gyönyörűszép volna: ezt is megmondom neked.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» A holdkóros apród története
A hold, az alma-báju bolygó
- Mondják -...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
|
