Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán vétek szeretni is ma.
Az érzelgés most haszontalan holmi,
mikor az ember elméje s izma
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
De mégse tűr meg bilincset az ösztön,
s muszáj tenéked arról beszéljek,
hogy a szemeid kék fénybe fürösztőn
rezzentik lelkem, s álmatlan éjek
sötétjébe gyakran belecsillan a hajad,
hogy piros ive ajkadnak, ha hallgat
dacosan, vagy ha mosolyra szépül,
kell és hogy ezt az ős, profán hatalmat,
mi észszerűtlen, vak törvénykép’ ül
a valómon, száz szent ige sem törheti meg.
S hogy kezed’ fogni (ó, nem simogatva,
de jó keményen, s érezve benne
a hitet, mely a harcos akaratra
"együtt megyünk“-öt bátran felelne)
gyönyörűszép volna: ezt is megmondom neked.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelemhez Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Az arany park A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Finale 1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Vilándból próba Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
» A fű a folyó te meg én A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Szép nő éjjel a kávéházban Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Dal A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Szeretem Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» Donna Paula Donna Paula, büszke nagyon,
Harminchárom őse...
» Dalomhoz Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» A hold fényében A hold fényében párnára hajtom fejem,
álmatlan...
|