|
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán vétek szeretni is ma.
Az érzelgés most haszontalan holmi,
mikor az ember elméje s izma
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
De mégse tűr meg bilincset az ösztön,
s muszáj tenéked arról beszéljek,
hogy a szemeid kék fénybe fürösztőn
rezzentik lelkem, s álmatlan éjek
sötétjébe gyakran belecsillan a hajad,
hogy piros ive ajkadnak, ha hallgat
dacosan, vagy ha mosolyra szépül,
kell és hogy ezt az ős, profán hatalmat,
mi észszerűtlen, vak törvénykép’ ül
a valómon, száz szent ige sem törheti meg.
S hogy kezed’ fogni (ó, nem simogatva,
de jó keményen, s érezve benne
a hitet, mely a harcos akaratra
"együtt megyünk“-öt bátran felelne)
gyönyörűszép volna: ezt is megmondom neked.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
|
