|
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán vétek szeretni is ma.
Az érzelgés most haszontalan holmi,
mikor az ember elméje s izma
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
De mégse tűr meg bilincset az ösztön,
s muszáj tenéked arról beszéljek,
hogy a szemeid kék fénybe fürösztőn
rezzentik lelkem, s álmatlan éjek
sötétjébe gyakran belecsillan a hajad,
hogy piros ive ajkadnak, ha hallgat
dacosan, vagy ha mosolyra szépül,
kell és hogy ezt az ős, profán hatalmat,
mi észszerűtlen, vak törvénykép’ ül
a valómon, száz szent ige sem törheti meg.
S hogy kezed’ fogni (ó, nem simogatva,
de jó keményen, s érezve benne
a hitet, mely a harcos akaratra
"együtt megyünk“-öt bátran felelne)
gyönyörűszép volna: ezt is megmondom neked.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Szeretlek!
Szeretlek, szeretlek!
Kimondom, kimondom!
El...
» Be szépre-nőttél bennem
Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én...
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
|
