|
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán vétek szeretni is ma.
Az érzelgés most haszontalan holmi,
mikor az ember elméje s izma
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
De mégse tűr meg bilincset az ösztön,
s muszáj tenéked arról beszéljek,
hogy a szemeid kék fénybe fürösztőn
rezzentik lelkem, s álmatlan éjek
sötétjébe gyakran belecsillan a hajad,
hogy piros ive ajkadnak, ha hallgat
dacosan, vagy ha mosolyra szépül,
kell és hogy ezt az ős, profán hatalmat,
mi észszerűtlen, vak törvénykép’ ül
a valómon, száz szent ige sem törheti meg.
S hogy kezed’ fogni (ó, nem simogatva,
de jó keményen, s érezve benne
a hitet, mely a harcos akaratra
"együtt megyünk“-öt bátran felelne)
gyönyörűszép volna: ezt is megmondom neked.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Bujócska
Mint rendesen, ott a gitár, a helyén;
ablakban...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
|
