|
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán vétek szeretni is ma.
Az érzelgés most haszontalan holmi,
mikor az ember elméje s izma
meg kell, hogy feszüljön harcban egy jobb holnapért.
De mégse tűr meg bilincset az ösztön,
s muszáj tenéked arról beszéljek,
hogy a szemeid kék fénybe fürösztőn
rezzentik lelkem, s álmatlan éjek
sötétjébe gyakran belecsillan a hajad,
hogy piros ive ajkadnak, ha hallgat
dacosan, vagy ha mosolyra szépül,
kell és hogy ezt az ős, profán hatalmat,
mi észszerűtlen, vak törvénykép’ ül
a valómon, száz szent ige sem törheti meg.
S hogy kezed’ fogni (ó, nem simogatva,
de jó keményen, s érezve benne
a hitet, mely a harcos akaratra
"együtt megyünk“-öt bátran felelne)
gyönyörűszép volna: ezt is megmondom neked.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Dal decemberben
Szép szeretőm itt a kék december,
elrepül a...
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Maradjon ez...
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél...
» Virág és szerelem
Szélvész! el ne ragadd a szelíd fa virágait;...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
|
