|
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
|
