|
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Szivem lázongott...
Szivem lázongott, mint a tenger,
Szélvészes...
» Céliához
Szemed ha csak koccint reám,
téged köszönt...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» Nyári emlék
De szép volt, istenek! A vízbe lépett
és...
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
|
