|
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Orgona
Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» Évszakok himnusza
Szerelem töri szívemet egyre,
zöld ágakat és...
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
|
