|
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
|
