|
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Fanni és Kármán
Vad parancsok ellenére híve lett;
Fészke ing a...
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» A haj
Ó, gyapjú! mely buján gyűrűz a nyakra...
|
