|
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
|
