|
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
» Szent Abbondio napja
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
|
