|
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Levél
Ha ez a levelem megérkezik,
Édesem, gondolj rám...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
|
