|
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
|
