|
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond két szemem megvakítom
S szűzek csapatja úgy megy el mellettem,
Mint vak koldus előtt, ki zsoltárt mond a hídon.
És ólmot öntök hallgató fülembe,
Mert esti csöndben csókzenére vágyik.
S az éjszaka, ha zeng a szoknyák selyme,
Vakon és süketen egy ájtatost talál itt.
És erős béklyót csatolok kezemre,
Mert bársony vállat simogatni vágyna.
Erős béklyóban bünét vezekelje,
Mert nincs oly bársony még, mint az ő fehér válla.
A szépségének aszkétája lettem:
Vak zsoltáros az élet arany-hidján.
És zeng a zsoltár: ó asszony, egyetlen,
Csak egyszer szájamat a szájára szorítnám.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Klaviromhoz
Hozzád jövök, ha az öröm
Könnyeket rejt...
» Adagio
Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
|
