|
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond két szemem megvakítom
S szűzek csapatja úgy megy el mellettem,
Mint vak koldus előtt, ki zsoltárt mond a hídon.
És ólmot öntök hallgató fülembe,
Mert esti csöndben csókzenére vágyik.
S az éjszaka, ha zeng a szoknyák selyme,
Vakon és süketen egy ájtatost talál itt.
És erős béklyót csatolok kezemre,
Mert bársony vállat simogatni vágyna.
Erős béklyóban bünét vezekelje,
Mert nincs oly bársony még, mint az ő fehér válla.
A szépségének aszkétája lettem:
Vak zsoltáros az élet arany-hidján.
És zeng a zsoltár: ó asszony, egyetlen,
Csak egyszer szájamat a szájára szorítnám.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dal
Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Rímes, furcsa játék
Szeszélyes, bús ajándék
E rímes, furcsa...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
|
