|
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond két szemem megvakítom
S szűzek csapatja úgy megy el mellettem,
Mint vak koldus előtt, ki zsoltárt mond a hídon.
És ólmot öntök hallgató fülembe,
Mert esti csöndben csókzenére vágyik.
S az éjszaka, ha zeng a szoknyák selyme,
Vakon és süketen egy ájtatost talál itt.
És erős béklyót csatolok kezemre,
Mert bársony vállat simogatni vágyna.
Erős béklyóban bünét vezekelje,
Mert nincs oly bársony még, mint az ő fehér válla.
A szépségének aszkétája lettem:
Vak zsoltáros az élet arany-hidján.
És zeng a zsoltár: ó asszony, egyetlen,
Csak egyszer szájamat a szájára szorítnám.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
|
