A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond két szemem megvakítom
S szűzek csapatja úgy megy el mellettem,
Mint vak koldus előtt, ki zsoltárt mond a hídon.
És ólmot öntök hallgató fülembe,
Mert esti csöndben csókzenére vágyik.
S az éjszaka, ha zeng a szoknyák selyme,
Vakon és süketen egy ájtatost talál itt.
És erős béklyót csatolok kezemre,
Mert bársony vállat simogatni vágyna.
Erős béklyóban bünét vezekelje,
Mert nincs oly bársony még, mint az ő fehér válla.
A szépségének aszkétája lettem:
Vak zsoltáros az élet arany-hidján.
És zeng a zsoltár: ó asszony, egyetlen,
Csak egyszer szájamat a szájára szorítnám.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ahogy Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Tavaszi ének Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» A szerelem Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» Az vagy nekem Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Lelkem kiszikkadt mezején Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Külön világban Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» A fű a folyó te meg én A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Virágok beszélgetése Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
|