|
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond két szemem megvakítom
S szűzek csapatja úgy megy el mellettem,
Mint vak koldus előtt, ki zsoltárt mond a hídon.
És ólmot öntök hallgató fülembe,
Mert esti csöndben csókzenére vágyik.
S az éjszaka, ha zeng a szoknyák selyme,
Vakon és süketen egy ájtatost talál itt.
És erős béklyót csatolok kezemre,
Mert bársony vállat simogatni vágyna.
Erős béklyóban bünét vezekelje,
Mert nincs oly bársony még, mint az ő fehér válla.
A szépségének aszkétája lettem:
Vak zsoltáros az élet arany-hidján.
És zeng a zsoltár: ó asszony, egyetlen,
Csak egyszer szájamat a szájára szorítnám.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Hadd maradjon sejtelemnek...
Hadd maradjon kimondatlan
A szó, mely ajkamon...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
|
