|
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond két szemem megvakítom
S szűzek csapatja úgy megy el mellettem,
Mint vak koldus előtt, ki zsoltárt mond a hídon.
És ólmot öntök hallgató fülembe,
Mert esti csöndben csókzenére vágyik.
S az éjszaka, ha zeng a szoknyák selyme,
Vakon és süketen egy ájtatost talál itt.
És erős béklyót csatolok kezemre,
Mert bársony vállat simogatni vágyna.
Erős béklyóban bünét vezekelje,
Mert nincs oly bársony még, mint az ő fehér válla.
A szépségének aszkétája lettem:
Vak zsoltáros az élet arany-hidján.
És zeng a zsoltár: ó asszony, egyetlen,
Csak egyszer szájamat a szájára szorítnám.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» Szemrehányás a tengernek
Vagy adtál volna viharos erőt
Mely mólót...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
|
