|
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,
s azt mondja, ülj ide. Egyél.
Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet
önmagának, az idegennek, aki szeretett
egész életedben, akire fütyültél
egy másikért, aki kívülről ismer.
Vedd le a polcról a szerelmes leveleket,
a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Szent Abbondio napja
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
|
