|
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,
s azt mondja, ülj ide. Egyél.
Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet
önmagának, az idegennek, aki szeretett
egész életedben, akire fütyültél
egy másikért, aki kívülről ismer.
Vedd le a polcról a szerelmes leveleket,
a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
|
