|
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,
s azt mondja, ülj ide. Egyél.
Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet
önmagának, az idegennek, aki szeretett
egész életedben, akire fütyültél
egy másikért, aki kívülről ismer.
Vedd le a polcról a szerelmes leveleket,
a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Szerelmi történet
A telihold dühödten ébredt,
a téli ég tépett...
» Szerelem ez?
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két...
|
