|
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,
s azt mondja, ülj ide. Egyél.
Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet
önmagának, az idegennek, aki szeretett
egész életedben, akire fütyültél
egy másikért, aki kívülről ismer.
Vedd le a polcról a szerelmes leveleket,
a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
|
