|
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló karral, lángoló lábbal
rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,
gyalog és kocsikon, a találka helyére,
sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.
Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,
mint eleven fáklya. Ott valami érzett
belőle, igéret, az a jó jövendő,
mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,
minden, mi körülvett, az idegen világ is,
ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Mese a szerelemről
Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
|
