|
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló karral, lángoló lábbal
rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,
gyalog és kocsikon, a találka helyére,
sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.
Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,
mint eleven fáklya. Ott valami érzett
belőle, igéret, az a jó jövendő,
mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,
minden, mi körülvett, az idegen világ is,
ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Ha rám tekintesz
Ha rám tekintesz és azt kérdezed:
"Szeretsz-e...
» Halott szók hona
Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
|
