|
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló karral, lángoló lábbal
rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,
gyalog és kocsikon, a találka helyére,
sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.
Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,
mint eleven fáklya. Ott valami érzett
belőle, igéret, az a jó jövendő,
mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,
minden, mi körülvett, az idegen világ is,
ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
ame...
» Egy Csillag nevű ifjacskáról
Csillagom! oh bár ég vólnék mikor égbe...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Nagyok a szerelem kínjai, de nem szeretni nem lehet
Amennyivel egy szem köles parányibb
a...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
|
