|
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló karral, lángoló lábbal
rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,
gyalog és kocsikon, a találka helyére,
sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.
Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,
mint eleven fáklya. Ott valami érzett
belőle, igéret, az a jó jövendő,
mely majd eljön oda, s a semmiség, üresség,
minden, mi körülvett, az idegen világ is,
ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Kevélyen mondám
Kevélyen mondám a bérczeknek:
- Mig jártam fönn...
|
