|
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett már
Ami vala jövendő:
Az idő eljár.
A tavaszt elkergeti
Ezennel a nyár,
S azt az ősz s tél követi:
Az idő eljár.
Lillim teljes orcái
Lángként égnek bár,
Hervadandók rózsái:
Az idő eljár.
Míg forrón ver kebele
S tüzes csókra vár,
Addig vígadok vele:
Az idő eljár.
A jót hálátlan venni
s nem becsülni kár,
Sietek boldog lenni:
Az idő eljár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Kedves
Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,
ála...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Te türelem, te jóság..
Te türelem, te jóság!
Te kedves, drága,...
» Butter Flórián
Bazsarózsa-lugasban
ült a jó leány,
oldalánál...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
|
