|
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a bájos Julia se bájol,
nem félek a fehér Opheliától
és nem gyulok fel Laura szemén.
A kedvesem ott él Kínába kinn;
agg szüleivel lakik ő nyugodtan
egy hosszú, vékony porcellántoronyban
a Sárga-folyó zúgó partjain.
Ferdült szemében álmodó szigor,
tenyérbe vágyik karcsú, könnyű lába,
a bőre villog, mint rézfényű lámpa,
hosszúkás körme kármintól bibor.
Olykor kibukkan a fátyol alol,
fölötte csendbe csicsereg a fecske,
s ő minden este álmodón, repesve
barackvirágról, fűzfáról dalol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szórakozott szerelmes.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott,...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Az alvó
Kék nyári éj, a hold kigyúl,
állok alatta...
» Tószunnyadó
Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
ó...
» Vágyak
Úgy-e, most jól áll a hajam megint!
És úgy-e,...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
|
