Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a bájos Julia se bájol,
nem félek a fehér Opheliától
és nem gyulok fel Laura szemén.
A kedvesem ott él Kínába kinn;
agg szüleivel lakik ő nyugodtan
egy hosszú, vékony porcellántoronyban
a Sárga-folyó zúgó partjain.
Ferdült szemében álmodó szigor,
tenyérbe vágyik karcsú, könnyű lába,
a bőre villog, mint rézfényű lámpa,
hosszúkás körme kármintól bibor.
Olykor kibukkan a fátyol alol,
fölötte csendbe csicsereg a fecske,
s ő minden este álmodón, repesve
barackvirágról, fűzfáról dalol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szívemhez Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Lili... lili... liliom... Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Megint tavasz... Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben...
» Érzelem Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Illatlavinák alatt Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» A szerelmes Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Egy szenvedély margójára A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Szeretnék átölelni... Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» A szerelem Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
|