Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a bájos Julia se bájol,
nem félek a fehér Opheliától
és nem gyulok fel Laura szemén.
A kedvesem ott él Kínába kinn;
agg szüleivel lakik ő nyugodtan
egy hosszú, vékony porcellántoronyban
a Sárga-folyó zúgó partjain.
Ferdült szemében álmodó szigor,
tenyérbe vágyik karcsú, könnyű lába,
a bőre villog, mint rézfényű lámpa,
hosszúkás körme kármintól bibor.
Olykor kibukkan a fátyol alol,
fölötte csendbe csicsereg a fecske,
s ő minden este álmodón, repesve
barackvirágról, fűzfáról dalol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mélységben Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Két nyárfa Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Az örömhez Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Csodák Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Vallomás Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Jennyhez Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Hegyi beszéd Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Sohasem Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Hogy mondjam el Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
|