|
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a bájos Julia se bájol,
nem félek a fehér Opheliától
és nem gyulok fel Laura szemén.
A kedvesem ott él Kínába kinn;
agg szüleivel lakik ő nyugodtan
egy hosszú, vékony porcellántoronyban
a Sárga-folyó zúgó partjain.
Ferdült szemében álmodó szigor,
tenyérbe vágyik karcsú, könnyű lába,
a bőre villog, mint rézfényű lámpa,
hosszúkás körme kármintól bibor.
Olykor kibukkan a fátyol alol,
fölötte csendbe csicsereg a fecske,
s ő minden este álmodón, repesve
barackvirágról, fűzfáról dalol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Messzebb vagyok...
Messzebb vagyok tőled ismét,
Hanem azért...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» Szórakozott szerelmes.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott,...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Tested kenyerén
Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
|
