|
Messzebb vagyok tőled ismét,
Hanem azért közelebb:
Mennél tovább esem tőled,
Annál vágyóbb és erősebb
Lelkemben a képzelet.
Látlak, hogy ülsz ablakodnál,
Csöndes nyári alkonyon...
Halovány a nap sugára:
Talán, mert orczádra szálla
Kis bánatos angyalom.
Látlak, a hogy körül nézesz:
Nincs-é ottan valaki?
Körülnézesz, nem más miatt:
Félsz, hogy nehéz sohajidat
Megtalálják hallani.
Most emlékid veszed elő
S nézed őket melegen:
Hervadt virág, hervadt levél,
Miket itt és amott szedél,
Hanem mind, mind énvelem.
Leülsz aztán zongorádhoz
És fölsirnak a dalok...
Legkivált egy, melynek vége,
Melynek mindig az a vége:
"Értted lelkem meghalok!"
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha jönnél...
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető...
» Aludj el itt a vállamon
Aludj el itt a vállamon,
S hogy álmodsz legyen...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
» A csúcsokon
A csúcsokon.
Fönt. Csak mi ketten,
így :...
» Levél a kedveshez késő éjjel
Nem tudok írni, bocsáss meg nekem.
A fejem zúg,...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Az élet fája
Ismertem én ifjú koromban
Egy fát, éltemnek...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
|
