|
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.
Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.
Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka
hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
|
