|
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.
Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.
Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka
hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
» Édes érzés
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
|
