|
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.
Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.
Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka
hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Dal
Ha virág lehetnék,
Nefelejccsé válnék:
Zöld...
» A társ
Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Nagy tengerzúgását
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» Ballada
Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról,...
» Bűvös, szép őszi ég vagy
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom....
|
