|
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.
Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.
Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka
hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Dal
Együtt összhang s szerelem
Lelkeden és...
» Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss...
» Tenger
Szép?... Ugye szép?
Ugye a víz folyó...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Erdőben
Nincs: vége és többé soha -
Mint sziklakőre a...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
|
