|
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.
Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.
Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka
hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Midőn elindult
Oly rövid volt ez az óra,
Oly hosszu e...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Lelkeknek egyessége
Ha tudott rólad, aki csókol, és
ha tudom, hogy...
» Tatjána levele Anyeginhez
Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond...
|
