|
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.
Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.
Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka
hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» A szeretetről
Valakit, valamit szeretni kell.
Istent,...
» Egy ismeretlen széphez
Sugár de teljes
A termeted,
Kis pille...
|
