|
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.
Szeretem az arcom fekete árnyát,
ha ráhull a szőke falakra.
(Megálljatok: négy fal reszket csak át
a fénytelen végső szavakra.)
Szeretek mindent, ami enyém volt:
a szemem, a kezem, az ajkam...
Szeretem nappal a lámpavilágot,
ha reszketve átsuhog rajtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Sonett
Dalok, mik éjszakáknak bús méhében fakadtak,
Sza...
» Falovacska
Reggelente már nem akarta
az ablakot, a...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
|
