|
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.
Szeretem az arcom fekete árnyát,
ha ráhull a szőke falakra.
(Megálljatok: négy fal reszket csak át
a fénytelen végső szavakra.)
Szeretek mindent, ami enyém volt:
a szemem, a kezem, az ajkam...
Szeretem nappal a lámpavilágot,
ha reszketve átsuhog rajtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Molnárleány
Szép a tavasz, ha visszajő,
S mint régi jó...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
|
