|
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.
Szeretem az arcom fekete árnyát,
ha ráhull a szőke falakra.
(Megálljatok: négy fal reszket csak át
a fénytelen végső szavakra.)
Szeretek mindent, ami enyém volt:
a szemem, a kezem, az ajkam...
Szeretem nappal a lámpavilágot,
ha reszketve átsuhog rajtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Azért, mert
Lehet, magamért szeretlek.
Lehet, hogy...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Virágének
Megyek utánad,
jössz utánam,
csupasz a...
|
