|
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.
Szeretem az arcom fekete árnyát,
ha ráhull a szőke falakra.
(Megálljatok: négy fal reszket csak át
a fénytelen végső szavakra.)
Szeretek mindent, ami enyém volt:
a szemem, a kezem, az ajkam...
Szeretem nappal a lámpavilágot,
ha reszketve átsuhog rajtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Búcsú-strófák
Ég-kék szemedben köny sem csillogott,
Midőn...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
|
