|
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.
Szeretem az arcom fekete árnyát,
ha ráhull a szőke falakra.
(Megálljatok: négy fal reszket csak át
a fénytelen végső szavakra.)
Szeretek mindent, ami enyém volt:
a szemem, a kezem, az ajkam...
Szeretem nappal a lámpavilágot,
ha reszketve átsuhog rajtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Antik szerelem
"S megint előlről"
A szeretőm fiús, görög...
|
