|
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.
Szeretem az arcom fekete árnyát,
ha ráhull a szőke falakra.
(Megálljatok: négy fal reszket csak át
a fénytelen végső szavakra.)
Szeretek mindent, ami enyém volt:
a szemem, a kezem, az ajkam...
Szeretem nappal a lámpavilágot,
ha reszketve átsuhog rajtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
|
