|
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.
Szeretem az arcom fekete árnyát,
ha ráhull a szőke falakra.
(Megálljatok: négy fal reszket csak át
a fénytelen végső szavakra.)
Szeretek mindent, ami enyém volt:
a szemem, a kezem, az ajkam...
Szeretem nappal a lámpavilágot,
ha reszketve átsuhog rajtam.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
|
