Esztelen Szerelem

Esztelen szerelem,

hírlik, isteneken úr;

hirdetem, szerelem

embert ámít cudarul.

Méz legyen, s végtelen

gyönyör, jóllehet csalárd,

ám nekem éktelen,

ha a szép a jónak árt.

Keserű méz és vészes őrület,

mi észt a téboly rabságába vet.

Tán gyönyör? Mért gyönyör?

Szinte fáj, oly hervatag.

Szép gyönyör! Meggyötör,

annyit nyerhetsz rajta csak.

Ha gyönyör, igy gyönyör:

perc öröm, jaj hónapos:

nem gyötör, ha gyönyör

bűnbánat közt sarjadoz?

Szeress felőlem, bolond, aki szenved:

munkát nekem – hercegeknek szerelmet.